-
1 ἀπογιγνώσκω
ἀπογιγνώσκω, [dialect] Ion. and later [dialect] Att. [suff] ἀπογευ-γῑνώσκω, [tense] fut. - γνώσομαι:—A depart from a judgement, give up a design or intention of doing,τοῦ μάχεσθαι X.An.1.7.19
, cf. Plb.1.29.5, etc.;ἀ. τὸ κατὰ γῆν πορεύεσθαι X.HG7.5.7
;ἀ. διώκειν Plu.Ant.34
, cf. Thes.6; ἀ. μὴ βοηθεῖν resolve not to help, D.15.9, cf.IG22.457.30: c.gen., give up a notion, Simp. in Ph.610.9.II c. gen. rei, despair of,τῆς ἐλενθερίας Lys.2.46
; ;ὡς ἀνιάτων D.Chr.32.97
;ὑπὲρ σφῶν Jul.Or.2.61c
: abs., despair, D.4.42 (where some codd. supply ἑαυτῶν), Babr.43.18: c. [tense] fut. inf.,αἱρήσειν ἀ. Arr. An.3.20.3
;ἀκούσεσθαι Luc.Icar.10
: c. [tense] aor. inf.,τὴν πόλιν ἀπέγνω ἑλεῖν Arr.An.1.5.8
, cf. D.Chr.32.9.2 c.acc., give up as hopeless or desperate,τὴν σωτηρίαν Arist.EN 1115b2
;τὰς πρεσβείας Plb.5.1.5
, al.;τὰς ἐλπίδας Id.2.35.1
;ἀ. τι ἀπὸ τῶν παρόντων App.Hisp.37
;ἀρετῆς ἀκρίβειαν Porph.Antr.36
;ἀ. αὑτόν Plb.21.26.14
:—[voice] Pass., to be given up,τὰ παρ' ὑμῶν D.19.54
;ἐλπίς D.H.5.15
;ἐλευθερία Luc. Tyr.6
; ἀπεγνωσμέναι ἐλπίδες forlorn hopes, Plb.30.8.3;ἐπιβουλὴ -μένη Hdn.4.4.3
; ἀπεγνωσμένοι ἄνθρωποι desperate men, Id.1.16.4 (butἄνθρωποι ἀπεγνωκότες Plu.Alex. 16
);ὑπὸ τῶν ἰατρῶν ἀ.
to be despaired of..,Id.
Per.13. Adv. in despair,Id.
Nic.21.III as law-term, refuse to receive an accusation, reject, γραφήν, ἔνδειξιν, D.22.39,58.17:hence,2 ἀ. τινός (sc. δίκην vel γραφήν) reject the charge brought against a man, i.e. acquit him, opp. καταγιγνώσκειν τινός, Id.40.39, cf. Aeschin.2.6, etc.;ἀ. τί τινος Is.5.34
: c. inf., ἀ. τινὸς μὴ ἀδικεῖν acquit him of wrong, Lys.1.34; alsoοὐκ ἀπέγνω τῆς δίκης D.34.21
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀπογιγνώσκω
-
2 ἀπο-γιγνώσκω
ἀπο-γιγνώσκω, Sp. ἀπογινώσκω (s. γιγνώσκω), 1) nicht anerkennen, verwerfen, z. B. τὴν ϑειότητα τῆς ἀρετῆς Plut. Rom. 28. Daher a) vom Richter, lossprechen, Ggstz καταγιγνώσκειν Dem. 22, 37; öfter bei den Rednern, τινός 40, 39; τῆς δίκης 34, 21. 45; τὴν γραφήν, die Anklage verwerfen, 22, 39. – b) etwas aufgeben, bes. mit dem inf., τοῦ μάχεσϑαι od. μαχεῖσϑαι Xen. An. 1, 7, 19, s. Krüger; τὸ πορεύεσϑαι Hell. 7, 5, 7; μὴ βοηϑεῖν Dem. 15, 9; oft Pol., sowohl τὸ πολιορκεῖν 1, 48, als τοῠ διαφϑείρειν ibid.; ἑαυτῶν Dem. 4, 42, wo Bekk. das pron. ausläßt; τοὺς Θηβαίους 6, 16; τὰς πρεσβείας Pol. 5, 1; oft ἐμαυτόν, Plut. Tib. Graech. 13 Pol. 22, 9; – an etwas verzweifeln, τῆς ἐλευϑερίας Lys. 2, 47; τὴν σωτη-ρίαν Arist. Eth. 3, 6; Pol. 1, 86; D. Sic. 2, 27. 17, 109. – Pass., τὰ παρ' ἡμῖν ἀπεγνώσϑη Dem. 19, 54; ἐλπίδες ἀπεγνωσμέναι, aufgegebene Hoffnungen, Pol. 30, 8; ἀπεγνωσμένος ὑπὸ τῶν ἰατρῶν Luc. Abdic. 4, wie Aesop. 15.
-
3 απογιγνωσκω
ион. и позднеатт. ἀπογῑνώσκω1) оставлять намерение, отказываться(τοῦ и τὸ ποιεῖν τι Xen., ποιεῖν τι Plut. и μέ ποιεῖν τι Dem.)
2) не признавать, отрицать, отвергать(τέν θειύτητα τῆς ἀρετης и τῆς προνοίας Plut.)
3) юр. отклонятьἀ. τινός (sc. δίκην или γράφην) Aeschin., Dem. — отклонить обвинение против кого-л., т.е. оправдать кого-л.;
ἀ. (δίκης) Dem. — выносить оправдательный приговор4) оставлять надежду, отчаиваться(τινός Lys., Polyb., Plut. и τι Xen., Arst., Polyb., Plut.)
ἐλπίδες ἀπεγνωσμέναι Polyb. — разбитые надежды;τὸν ἑαυτοῦ βίον ἀπεγνωκώς Plut. — пропащий человек;
Перевод: со всех языков на все языки
со всех языков на все языки- Со всех языков на:
- Все языки
- Со всех языков на:
- Все языки
- Английский
- Немецкий
- Русский